![]() |
2011.06.02. 18:52
2011.06.02. 19:39
bmw520ds írta:Meg szeretnék osztani valamit veletek! Akinek vannak srácai, érteni fogja, akinek még nincs, unalmasnak találja és engem bolondnak.
A fiam a héten befejezi az óvodát. Telik az idő. Mindig csak azt hallja, ezt ne csináld, azt ne csináld! Néptánccol és szintetizátor okításra is jár hetente egy alkalommal. A zenetanár, a korszak lezárásának jelentőségét azzal jelezte, hogy meghívta a szülőket az oviba, nézzék meg, mit tudnak a csemeték!
A sors és az időjárás úgy hozta, ott voltam. Gubbasztottam a sarokban a kamerával és elérzékenyülve néztem, milyen okosak is ezek a mini emberkék! Tudnak figyelni a tanárra, a szülőkre és ami a legfontosabb, egymásra, illetve a zenére! Mindkét agyféltekét megmozgatja a zene, sok mindenben segítségre lehet egy ember életében! Lásd a hétköznapi életben: esküvő, temetés, unaloműzés és még százféle szituáció. Ha valaki játszani is tudja, az egy hatalmas dolog.
Ott ültem, kezemben a kamera és folyt a könnyem a büszkeségtől, a tudattól, hogy mennyi minden fontosabb volt az életemben mint a saját fiam, aki úgy nézett ránk, mint a világ legfontosabb véleményformálójára, akinek issza minden reakcióját.
Az élet érdekes. Minden apró dolog fontos, a nagy dolgok felett elsiklok. Eltelt a születése óta hét kerek év. Mit kapott tőlem ami segítheti az életben? Szinte semmit. Egy számára fontos játékra azt mondom nem érek most rá, hagyjál, fáradt vagyok, alszok, írok, olvasok. Most rádöbbentem, nem vagyok érett apának! Akkor a három gyereket nevelő rómaiaknak mi a fontos? Az egyedszám és az örökítő anyag locsolása, lehetőleg táptalajba? Mi lesz a jövővel? Mit tesz értünk a most koszos, tudatlan purdé majd ha felnő?
Mert ezek a kis emberek, akik ma önfeledten zenéltek, a lehető legjobb úton járnak és csodálom a tanárok, óvónők türelmét, erejét!
Ma azt az érzést éltem át, mint amikor az első BMW-mbe ülve, magamra csaptam az ajtó és integetve a volt gazdinak hazavittem! Csak épp sokkal-sokkal erősebben és azzal a megvilágosodással, ha megunom, nincs lehetőség félretenni, kicserélni. Tényleg ápolni és szeretni kell tiszta szívből és akkor öreg napjaiban is úgy gondol majd ránk, az apám egy igazi barom, de nagyon szerzettem...
2011.06.02. 21:46
bmw520ds írta:Meg szeretnék osztani valamit veletek! Akinek vannak srácai, érteni fogja, akinek még nincs, unalmasnak találja és engem bolondnak.
A fiam a héten befejezi az óvodát. Telik az idő. Mindig csak azt hallja, ezt ne csináld, azt ne csináld! Néptánccol és szintetizátor okításra is jár hetente egy alkalommal. A zenetanár, a korszak lezárásának jelentőségét azzal jelezte, hogy meghívta a szülőket az oviba, nézzék meg, mit tudnak a csemeték!
A sors és az időjárás úgy hozta, ott voltam. Gubbasztottam a sarokban a kamerával és elérzékenyülve néztem, milyen okosak is ezek a mini emberkék! Tudnak figyelni a tanárra, a szülőkre és ami a legfontosabb, egymásra, illetve a zenére! Mindkét agyféltekét megmozgatja a zene, sok mindenben segítségre lehet egy ember életében! Lásd a hétköznapi életben: esküvő, temetés, unaloműzés és még százféle szituáció. Ha valaki játszani is tudja, az egy hatalmas dolog.
Ott ültem, kezemben a kamera és folyt a könnyem a büszkeségtől, a tudattól, hogy mennyi minden fontosabb volt az életemben mint a saját fiam, aki úgy nézett ránk, mint a világ legfontosabb véleményformálójára, akinek issza minden reakcióját.
Az élet érdekes. Minden apró dolog fontos, a nagy dolgok felett elsiklok. Eltelt a születése óta hét kerek év. Mit kapott tőlem ami segítheti az életben? Szinte semmit. Egy számára fontos játékra azt mondom nem érek most rá, hagyjál, fáradt vagyok, alszok, írok, olvasok. Most rádöbbentem, nem vagyok érett apának! Akkor a három gyereket nevelő rómaiaknak mi a fontos? Az egyedszám és az örökítő anyag locsolása, lehetőleg táptalajba? Mi lesz a jövővel? Mit tesz értünk a most koszos, tudatlan purdé majd ha felnő?
Mert ezek a kis emberek, akik ma önfeledten zenéltek, a lehető legjobb úton járnak és csodálom a tanárok, óvónők türelmét, erejét!
Ma azt az érzést éltem át, mint amikor az első BMW-mbe ülve, magamra csaptam az ajtó és integetve a volt gazdinak hazavittem! Csak épp sokkal-sokkal erősebben és azzal a megvilágosodással, ha megunom, nincs lehetőség félretenni, kicserélni. Tényleg ápolni és szeretni kell tiszta szívből és akkor öreg napjaiban is úgy gondol majd ránk, az apám egy igazi barom, de nagyon szerettem...
2011.06.03. 08:09
BMWFUN írta:bmw520ds írta:Meg szeretnék osztani valamit veletek! Akinek vannak srácai, érteni fogja, akinek még nincs, unalmasnak találja és engem bolondnak.
A fiam a héten befejezi az óvodát. Telik az idő. Mindig csak azt hallja, ezt ne csináld, azt ne csináld! Néptánccol és szintetizátor okításra is jár hetente egy alkalommal. A zenetanár, a korszak lezárásának jelentőségét azzal jelezte, hogy meghívta a szülőket az oviba, nézzék meg, mit tudnak a csemeték!
A sors és az időjárás úgy hozta, ott voltam. Gubbasztottam a sarokban a kamerával és elérzékenyülve néztem, milyen okosak is ezek a mini emberkék! Tudnak figyelni a tanárra, a szülőkre és ami a legfontosabb, egymásra, illetve a zenére! Mindkét agyféltekét megmozgatja a zene, sok mindenben segítségre lehet egy ember életében! Lásd a hétköznapi életben: esküvő, temetés, unaloműzés és még százféle szituáció. Ha valaki játszani is tudja, az egy hatalmas dolog.
Ott ültem, kezemben a kamera és folyt a könnyem a büszkeségtől, a tudattól, hogy mennyi minden fontosabb volt az életemben mint a saját fiam, aki úgy nézett ránk, mint a világ legfontosabb véleményformálójára, akinek issza minden reakcióját.
Az élet érdekes. Minden apró dolog fontos, a nagy dolgok felett elsiklok. Eltelt a születése óta hét kerek év. Mit kapott tőlem ami segítheti az életben? Szinte semmit. Egy számára fontos játékra azt mondom nem érek most rá, hagyjál, fáradt vagyok, alszok, írok, olvasok. Most rádöbbentem, nem vagyok érett apának! Akkor a három gyereket nevelő rómaiaknak mi a fontos? Az egyedszám és az örökítő anyag locsolása, lehetőleg táptalajba? Mi lesz a jövővel? Mit tesz értünk a most koszos, tudatlan purdé majd ha felnő?
Mert ezek a kis emberek, akik ma önfeledten zenéltek, a lehető legjobb úton járnak és csodálom a tanárok, óvónők türelmét, erejét!
Ma azt az érzést éltem át, mint amikor az első BMW-mbe ülve, magamra csaptam az ajtó és integetve a volt gazdinak hazavittem! Csak épp sokkal-sokkal erősebben és azzal a megvilágosodással, ha megunom, nincs lehetőség félretenni, kicserélni. Tényleg ápolni és szeretni kell tiszta szívből és akkor öreg napjaiban is úgy gondol majd ránk, az apám egy igazi barom, de nagyon szerettem...
Az tuti, hogy nem mindig könnyű erőt venni magunkon, hogy leüljünk velük játszani, olvasni, mesézni, de a legtöbbször sikerül.
Mindig az lebeg a szemem előtt, hogy neki sokkal jobb legyen a gyerekkora, mint amilyen nekünk volt. Próbálok minél kevesebb olyan hibát elkövetni, amiket a szüleim elkövettek, azokat a hiányzó dolgokat is megadni neki, ami nekem kimaradt.
Mivel úgy látom, hogy nincs hiába az igyekezetünk, így sokkal jobb kedvvel teszem ezt.
Egyébként én is jártam 2 évig zeneiskolába, tenor kürtön tanultam.
Konkrétan mi is ma voltunk ovis ballagáson, mert a keresztfiunk ballagott és nagyon ügyes kis csokrot adtak elő a tanultakból. Amíg nem volt Botond, fura gondolatnak tűnt a Halász Judit hallgatása, mára ez normális. Valóban át tud formálni egy gyerek.
2011.06.03. 19:23
pistino1 írta:BMWFUN írta:bmw520ds írta:Meg szeretnék osztani valamit veletek! Akinek vannak srácai, érteni fogja, akinek még nincs, unalmasnak találja és engem bolondnak.
A fiam a héten befejezi az óvodát. Telik az idő. Mindig csak azt hallja, ezt ne csináld, azt ne csináld! Néptánccol és szintetizátor okításra is jár hetente egy alkalommal. A zenetanár, a korszak lezárásának jelentőségét azzal jelezte, hogy meghívta a szülőket az oviba, nézzék meg, mit tudnak a csemeték!
A sors és az időjárás úgy hozta, ott voltam. Gubbasztottam a sarokban a kamerával és elérzékenyülve néztem, milyen okosak is ezek a mini emberkék! Tudnak figyelni a tanárra, a szülőkre és ami a legfontosabb, egymásra, illetve a zenére! Mindkét agyféltekét megmozgatja a zene, sok mindenben segítségre lehet egy ember életében! Lásd a hétköznapi életben: esküvő, temetés, unaloműzés és még százféle szituáció. Ha valaki játszani is tudja, az egy hatalmas dolog.
Ott ültem, kezemben a kamera és folyt a könnyem a büszkeségtől, a tudattól, hogy mennyi minden fontosabb volt az életemben mint a saját fiam, aki úgy nézett ránk, mint a világ legfontosabb véleményformálójára, akinek issza minden reakcióját.
Az élet érdekes. Minden apró dolog fontos, a nagy dolgok felett elsiklok. Eltelt a születése óta hét kerek év. Mit kapott tőlem ami segítheti az életben? Szinte semmit. Egy számára fontos játékra azt mondom nem érek most rá, hagyjál, fáradt vagyok, alszok, írok, olvasok. Most rádöbbentem, nem vagyok érett apának! Akkor a három gyereket nevelő rómaiaknak mi a fontos? Az egyedszám és az örökítő anyag locsolása, lehetőleg táptalajba? Mi lesz a jövővel? Mit tesz értünk a most koszos, tudatlan purdé majd ha felnő?
Mert ezek a kis emberek, akik ma önfeledten zenéltek, a lehető legjobb úton járnak és csodálom a tanárok, óvónők türelmét, erejét!
Ma azt az érzést éltem át, mint amikor az első BMW-mbe ülve, magamra csaptam az ajtó és integetve a volt gazdinak hazavittem! Csak épp sokkal-sokkal erősebben és azzal a megvilágosodással, ha megunom, nincs lehetőség félretenni, kicserélni. Tényleg ápolni és szeretni kell tiszta szívből és akkor öreg napjaiban is úgy gondol majd ránk, az apám egy igazi barom, de nagyon szerettem...
Az tuti, hogy nem mindig könnyű erőt venni magunkon, hogy leüljünk velük játszani, olvasni, mesézni, de a legtöbbször sikerül.
Mindig az lebeg a szemem előtt, hogy neki sokkal jobb legyen a gyerekkora, mint amilyen nekünk volt. Próbálok minél kevesebb olyan hibát elkövetni, amiket a szüleim elkövettek, azokat a hiányzó dolgokat is megadni neki, ami nekem kimaradt.
Mivel úgy látom, hogy nincs hiába az igyekezetünk, így sokkal jobb kedvvel teszem ezt.
Egyébként én is jártam 2 évig zeneiskolába, tenor kürtön tanultam.
Konkrétan mi is ma voltunk ovis ballagáson, mert a keresztfiunk ballagott és nagyon ügyes kis csokrot adtak elő a tanultakból. Amíg nem volt Botond, fura gondolatnak tűnt a Halász Judit hallgatása, mára ez normális. Valóban át tud formálni egy gyerek.
Mindenkinek 3 ölelésre van szüksége naponta, hogy megkapja a maga szeretetét, azt mondják.
Jó érzés, hogy a 16 éves fiam még manapság is néhe megölel, magától.
2011.06.03. 19:25
Römi írta:bmw520ds írta:A fiam a héten befejezi az óvodát. Telik az idő.
Telik bizony... Én az apa-fia viszonyról ilyen értelemben nem tudok nyilatkozni, hiszen még nincs gyerekem. Viszont mintha most lett volna amikor nagyapám az ovi után biciklizni tanított ha elestem felsegített, ha akartam a nyakába csimpaszkodhattam stb. Ma pedig, a balesete óta (mióta egy roma srác nem adta meg neki az elsőbbséget) járni alig tud, én segítek neki ki-be szállni az autóba amikor kezelésre viszem. Kegyetlen rendező az élet...!
2011.06.04. 12:45
2011.06.04. 15:19
2011.06.04. 15:34
LeviM5 írta:Szűzlány megvette első vibrátorát.
Félve nézegeti, bekapcsolja, megszólal:
neeee remegj, nekem is te vagy az első!
Aranyos...
2011.06.04. 15:37
strobi írta:LeviM5 írta:Szűzlány megvette első vibrátorát.
Félve nézegeti, bekapcsolja, megszólal:
neeee remegj, nekem is te vagy az első!
Aranyos...
Na abból még nem lesz fia aki az óvodából ballag...
2011.06.04. 21:17
2011.06.04. 21:57
bmw520ds írta:Szőke nő bemegy a szexshopba.
-Kérek egy zárlatos vibrátort!
Zárlatost???-Kérdi az eladó.
Igen! Azt akarom hogy agyon baxon!
2011.06.05. 08:06
2011.06.06. 20:06
2011.06.06. 21:16
barbrady írta:Rendeltem az asszony cinquecento-jába hidrotőkéket, mikor megjött elszörnyedtem a gigantikus méreteken![]()
![]()
2011.06.07. 06:32
muhaati írta:barbrady írta:Rendeltem az asszony cinquecento-jába hidrotőkéket, mikor megjött elszörnyedtem a gigantikus méreteken![]()
![]()
Tudod-e, hogy kell beállítani őket? A Cinqe motorja egyszerű mint a faék, de nagyokat lehet szívni vele.
2011.06.07. 17:06
2011.06.07. 17:42
tibi666 írta:Sziasztok!
Erdélyben vagyok, a nagyszüleimnél, és akadt egy kis probléma.
Van itt egy Husqvarna önjáró fűnyíró, négy ütemű Briggs&Stratton motorral.
Benzint töltöttem bele, legalábbis a színe és az illata alapján az kellett legyen, mert a másik kannában sötétebb, vöröses színű üzemanyag volt, az lehetett a keverék. Nagyapám nem emlékszik rá, hogy melyik mi, de feltételezem, hogy a megfelelő üzemanyagot töltöttem bele, ilyet szoktam az otthoni fűnyíróba is.
Beindítás után a fűnyíró kékesen füstölt, majd ahogy melegedett, átváltott fehér füstre. Inkább nem erőltettem, mert elég becsületesen okádta magából. Túl sok lenne benne az olaj? Mondtam nagyfaternak, hogy nem kell bele olajat tölteni, mert ez négyütemű, nem eszi meg, de nagyon erősködött. Nem hagytam, hogy beletegye, de feltételezem, hogy lelkesen öntögette bele eddig is /nem az üzemanyagtartályba, hanem az olajbetöltőbe). Mol Garden 4T 30/40, ez volt az olajos dobozra írva, amit találtam. Gondolom ez jó bele.
Holnap elmegyek benzint venni, meg ellenőrzöm az olajszintet. Ha túl sok az olaj benne, akkor az eredményezheti ezt a füstölést?